Mosolyogva a halálba, avagy az amfetamin

"Hülyének vagy képmutatónak kell lenni annak, aki azt képzeli, hogy egy professzionális kerékpáros, aki 235 napot versenyez egy évben, egyben tud maradni serkentőszerek nélkül" -- Jacques Anquetil, ötszörös Tour de France győztes.

Az ő esetében a serkentőszer még főleg amfetamint jelentett. Ez egyfajta kábítószer, hasonló, mint ma a speed. Eufóriát, energiát ad, és kitolja a szervezet biztonsági határait, a versenyző addig mehet, amíg, mint erre voltak is példák, holtan esett össze. Ez a típusú dopping mára kiment a divatból, talán mert túl könnyen kimutatható és kábítószeres függőséget is okoz. Azért Jan Ulrich (Olimpiai bajnok és Tour győztes kerékpáros) még egy-két éve is kapott érte egy rövidebb eltiltást, bár lehet, hogy csak egy buliban akarta jól érezni magát.

Merjünk nagyok lenni, avagy az anabolikus szteroidok

Fénykoruk az ötvenes években kezdődött, olimpiai dobóatléták és súlyemelők körében. Korai kutatásukért és embereken történő kikísérletezésükért az NDK titkosrendőrsége, a Stasi volt felelős. ők terjesztették ki használatukat futókra, úszókra, más sportolókra.

A szteroidok első felhasználási területe az erőfejlesztés volt. Egy tíz hetes, férfiakon, laboratóriumi körülmények között végzett kísérlet eredménye a következő (Bhasin et al. 1996):

1. csoport, akik hormonkezelést nem kaptak és súlyzós edzést végeztek, átlagosan 2 kg izmot nyertek, fekvenyomásban 10, guggolásban 25 kg-mal nőtt a teljesítményük.

2. csoport, akik edzést nem végeztek, de hormonkezelésben részesültek, 4 kg izmot építettek.

3. csoport, akik edzettek és hormonkezelést is kaptak, 6 kg izmot nyertek, fekvenyomásban 12, guggolásban 38 kg-ot erősödtek.

A tapasztalatok szerint nők esetében még nagyobb nyereség érhető el.

Később rájöttek, hogy az anabolikus szteroidok nem csak az erőfejlesztést, hanem az edzések, versenyek utáni regenerációt is meggyorsítják, valamint az ízületi fájdalmakat, sérüléseket is gyógyítják, azaz használatuk mellett pl. egy futó többet edzhet és gyakrabban versenyezhet. További előny a testzsírszázalék csökkenése.

A Stasi adatai szerint a következő teljesítményjavulás érhető el 4 éves hormonkezeléssel, a normál edzésprogrammal elérhető fejlődéshez képest (Franke & Berendonk, 1997):

 

�
Férfiak
N?k
Súlylökés
2,5-4 m
4,5-5 m
Diszkoszvetés
10-12 m
11-20 m
Kalapácsvetés
6-10 m
 
Gerelyhajítás
 
8-15 m
400 m futás
 
4-5 sec
800 m
 
5-10 sec
1500 m
 
7-10 sec

 

 

állóképességi sportágakban főleg nők értek el feltűnően jó eredményeket ilyen módon, gondoljunk a nyolcvanas évek NDK-beli úszónőire, a háromszoros New York City Marathon győztes Uta Pippig-re vagy a kétszeres Comrades Marathon (90 km) győztes Maria Bak-ra (aki mellesleg 2 Bécs-Budapest Szupermarathont is nyert).

élvonalbeli súlyemelők, sprinterek és dobóatléták esetében használatuk szinte elkerülhetetlen, mint az a jelen Olimpián (Athén) is egyre nyilvánvalóbbá válik. Bizonyos mértékű felhasználásuk engedélyezett asztmás és allergiás sportolók számára, ezért szenved a rossz nyelvek szerint olyan sok sportoló ezektől a betegségektől :-). A vizeletből hónapokig kimutatható, megkeserítve élsportoló felhasználóinak az életét.

Az anabolikus szteroidoknak vannak azonban árnyoldalai is. Ezek a májkárosodás, az első fázisban szexuális féktelenség, melyet impotencia követ, hajhullás, érzelmi instabilitás, dührohamok, később depresszió. Nők esetében elférfiasodás figyelhető meg. Sajnos sok példát lehet látni ezekre a tünetekre az amatőr testépítők körében is, akik rossz minőségű, feketepiaci termékeket fogyasztanak orvosi kontroll nélkül.

örökké fiatalon, avagy az Emberi Növekedési Hormon, a HGH

A HGH szintje 30 éves kor után csökkenni kezd a szervezetben és ez nagy mértékben felelős az öregedés tüneteiért. A regeneráció lassul, az izmok gyengülnek, a koleszterinszint felmegy, a látás romlik, a zsírlerakódás erősödik, a szellemi képességek valamint a szexuális funkciók gyengülnek. A hormon mesterséges pótlásával a fenti tünetek sikeresen kezelhetőek, mint arról sok, nagymama korában is fiatal énekes- vagy színésznő is mesélni tudna. Szteroidokkal kombinálva az eredmény még meggyőzőbb lehet.

Nem kellett sokat várni, hogy kipattanjon az ötlet: ha a HGH szinten tartása ilyen kedvező eredményeket hoz, mi lenne, ha fiatal sportolókban a természetes érték fölé vinnénk. Ezt a rossz nyelvek szerint a világ gazdagabb országaiban (mert hát nem két fillérbe kerül), meg is teszik. A regeneráció gyorsul, a sérülések meggyógyulnak, a szer kimutathatatlan, mi kell még?

Több gázt a motornak, avagy az EPO

Az EPO (erythropoietin) egy hormon, ami a vesében termelődik és arra készteti a csontvelőt, hogy több vörösvértestet termeljen. Maga a szer nem mutatható ki, hiszen amúgy is jelen van a szervezetben, a hatása viszont annál inkább, megnövekedett hemoglobin koncentráció és hematokrit szint formájában.

Nézzünk kicsit vissza az időben. A vér oxigénszállító képességének megnövelésére történtek már horrorfilmbe illő akciók régebben is. A klasszikus vérdopping esetében a sportolótól vért vesznek, lefagyasztják, majd a verseny előtt visszaadják. Semmi idegen anyag, talán még nem is tűnik csalásnak?

A dolgot tovább fokozta Francesco Moser, a kerékpáros legenda, aki egyórás világcsúcsát (az egyórás csúcs klasszikus "táv" volt a kerékpározásban, a legtöbb nagy profi megpróbálkozott vele pályafutása csúcsán) úgy érte el, hogy két, vele azonos vércsoportú embertől vérátömlesztést kapott a kísérlet előtt.

Ezekre a gusztustalan és macerás trükkökre ma már nincs szükség, az EPO segítségével a hematokrit szint könnyen beállítható éppen az engedélyezett határérték alá, ami tudtommal nőknél 47 %, férfiaknál 50 %.

Fontos is, hogy jól be legyen állítva, mert egy bizonyos határ fölé növelése az élettel összeegyeztethetetlen, a szív alvás közben megáll. A határ egyéni, mikor kiderül, hogy túllépték, már nincs visszaút. A nyolcvanas évek második felében, mikor még nem végeztek hematokrit szint vizsgálatot a doppingellenőrök, 18 európai profi kerékpáros halt meg ilyen módon.

Az EPO drámai állóképesség növekedést okoz. Egy norvég tanulmány szerint (Birkeland et al. 2000) egy sportoló maximális oxigénfelvevő képessége, ami durván arányos a hosszútávú futósebességgel, egy négy hetes EPO kúra során 7 %-kal növekedett, miközben hematokrit szintje 43 %-ról 51 %-ra nőtt.

A magaslati edzőtáborok, nitrogénkamrák, alacsony nyomású alvósátrak stb. ugyan azt a hatást váltják ki, mint az EPO, csak kevésbé megbízható, de engedélyezett módon.

Végre valami legális, a koffein

A koffein az a szer, ami normális mennyiségben fogyasztva (kb. kevesebb, mint 10 kávé), nem tiltott, és a teljesítményt bizonyos mértékben javíthatja. Eltekintve az általános élénkítő hatásától, ami reggeli versenyeken vagy szellemi tevékenység esetében jelenthet előnyt, abban rejlik a hatása, hogy megnöveli a zsírégetés arányát a szénhidrátégetés rovására, ami maratoni távon a teljesítményt javíthatja, így a futó azzal a bizonyos fallal később találkozik.

A hatásnak azonban vannak feltételei. Az első, hogy szervezetünk ne legyen túlságosan hozzászokva a koffeinhez. Azt ajánlják, hogy ha ilyen módon kívánjuk javítani a maratoni időnket, előtte két hétig ne nagyon igyunk kávét vagy egyéb koffeintartalmú italt. A hatás a koffeinfogyasztás után 2-3 órával jelentkezik, ennyivel időzítsük a verseny elé.

A kávé bizonyos embereknél hasmenést okozhat, erre is készüljünk fel. Másoknál egy megfelelő időben elfogyasztott erős kávé éppen elősegíti, hogy verseny előtt el tudjanak menni vécére.

A koffein vízhajtó hatással is bír, ami nem biztos, hogy hasznos állóképességi sportolók számára. Ultratávokon, az álmosság elkerülése céljából, sokan fogyasztanak kólát vagy kávét, a verseny közben már nem kell tartani a vízhajtó hatástól.

A sportolók kreativitása, avagy néhány érdekesség :-)

Próbálkoztak nátrium bikarbonát vagy nátrium citrát fogyasztással is. A biztos hasmenésen kívül a szervezet savasodásának csökkentését várták főleg középtávokon, az eredmények ellentmondásosak.

Oxigén belégzés. A futás hőskorában, középtávfutók kísérleteztek a rajt előtt tiszta oxigén belégzésével, a leírások szerint jó eredménnyel. Igazából csodálkozom, hogy nem jelent még meg egy hi-tech, testüregekbe rejtett berendezés, ami a 21. század középtávfutói számára juttatna egy kis plusz oxigént. Vagy csak nem tudok róla :-)???

A szervezet hűtése. Különösen melegben, 30 percnél rövidebb terhelés esetén, bizonyítottan javítja a teljesítményt a szervezet rajt előtti lehűtése. Ez egy fajta "hidegtartalékot" képez, vagyis megakadályozza a túlmelegedés általi teljesítménycsökkenést. Szóval egy nyári, 5000 méteres verseny előtt érdemes pihenni egy kicsit a légkondis autóban, vagy legalább ne a napon ácsorogjunk.

Glicerol. A glicerolfogyasztás vízvisszatartást, a keringő vérplazma mennyiségének megnövekedését okozza. Ez 30 perces vagy hosszabb terhelés esetén teljesítményfokozó tényező lehet. Talán ennél is fontosabb, hogy elfedheti az EPO használatot, mert azt a hematokrit százalékos arányával detektálják, ami így csökkenthető.

A morális tanulságot nem vonom le. Számomra az, hogy kicsit beleolvastam magam a témába, mindenféle versenysport abszurditását mutatta meg. Ami szép a sportban, az nem a győzelem, hanem a küzdés maga.