A tájoló
Az északi irány megállapítására szolgáló legegyszerűbb eszköz az iránytű. Ez egy acélcsúcson lebegő mágnestű, amely a Föld mágnesességének hatására mindig észak-déli irányba áll be.
A tájfutók az északi irány megállapítására a tájolót használják. Ez nem más, mint az iránytű továbbfejlesztett változata forgatható szelencével. Így a fő világtájak megállapításán túl segítségével iránymérést is végezhetünk. Ilyenkor a követendő irányt az északi irányhoz viszonyítva állítjuk be. A két irány közötti szöget nevezzük irányszögnek (azimut).
A tájoló részei:
- Mágnestű: Keskeny, mágnesezett lemezcsík, amely egy acélcsúcson támaszkodva szabadon foroghat, és mágneses tulajdonságánál fogva a Föld mágneses erőterének hatására beáll az erőtér pólusainak Észak-Déli irányába. A tű É-i végét rendszerint fluoreszkáló festékkel vonják be, amely éjjel világít.
- Irányvonal: a tájoló alaplapjába gravírozott párhozamos vonalak, melyek megkönnyítik az irányok mérését.
- Irányél: az alaplap két hosszabb oldala, melyek párhuzamosak az irányvonalakkal, így az irányvonalak helyett is alkalmazható a tájolásnál.
- Szelence: Átlátszó anyagból készült, légmentesen zárt dob, melynek skálabeosztása lehetővé teszi irányok mérését. A szelence számozása a tájfutóknál alkalmazott tájolók esetében 360 fok (más típusoknál lehet 400 fok - Bézard tájoló.) A szelence átlátszó fenék-, ill. fedőlapján levő irányvonalak mérés közben megkönnyítik az észak-déli irány párhuzamosítását a térképen.
- Nagyító: megkönnyíti az apróbb térképjelek és a sűrűbb térképrészletek olvasását.
- mm beosztás: lehetővé teszi a térképen történő távolságmérést.
- Aránymérték: a gyors távolságmérést segíti az adott méretarány esetén - pl.: 1:15.000
A tájolók típusai
Napjainkban a tájfutók alapvetően kétfajta tájolót használnak: a laptájolót és az ujjtájolót. Ugyanúgy működnek, leginkább ízlés kérdése, hogy ki melyiket választja.
A térkép tájolása
A terep és a térkép összehasonlításának, az álláspont meghatározásának alapja a térkép tájolása. Amikor a térkép északi iránya egybeesik a Föld északi irányával, akkor a térkép a valóságnak megfelelően áll – azaz tájolva van. A térkép tájolása elvégezhető a környező tereptárgyak segítségével is, de pontosabban járunk el, ha ehhez a művelethez a tájolót használjuk: a térképet addig forgatjuk vízszintes helyzetben, amíg északi iránya meg nem egyezik a mellé vagy éppen ráhelyezett tájoló mágnestűjének északi felével.
