Ami az első nap magyar eredményeit illeti, bátran elmondhatjuk, hogy testületileg marhák voltunk, de minimum nagyon pechesek. Tamásnak pl.már a rajt előtt bemondta az unalmast a racsnija, és mivel így a bringa csak gurulásra meg tolásra alkalmas, el sem indult. Kese női térképet kapott a rajtban, fel sem tűnt neki, csak a végén, amikor kimeszelték. Sovány vigasz, hogy 6 perccel megverte az egyébként nem gyenge női mezőnyt (Hana Bajtosova, Michi Gigon, Anna). Anna a két héttel ezelőtti cseh versenyhez hasonlóan ismét kihagyott egy pontot, a kettesről precízen elnavigált a négyesre, majd ott szerencsére rájött, hogy valami még hiányzik. Nem sokkal később az ötösre, egy jó fél km-rel előrébb helyezte magát gondolatban és bement egy olyan hegyoldalba, ahol rajta kívül a madár sem járt, illetve még Orsi, aki mögötte menve észlelte ugyan, hogy valami nem stimmel, de nem mert róla leválni. én pedig szerény 12 perc hibával kezdtem mindjárt a kettes pontra, aminek az eleje ugyan saját fejlesztés volt - rossz úton indultam el az egyesről - de utána már a térképen múlott, hogy teljesen esélytelen legyen megtalálni magam: ott álltam egy kerítéssel körbevett irtás előtt, ilyen objektum pedig elvileg két km-es körzetben nem volt... Nálunk szerencsétlenebbül csak Christian Gigon járt, az első napot rossz pont, a másodikat váltóhiba miatt kellett feladnia, de őt legalább Bajtosova vigasztalta. :) Magyar sikerek csak F50-ben illetve nyíltban születtek: Bunyik Laci nyerte az elsőt, Tóth Adrián (Tamás fia) pedig egy ezüstérmet a másodikban.

By the way, térkép. Ha azt mondom, hogy nem ez lesz az év térképe, nagyon finoman fogalmaztam. Meglehetősen esetleges volt a besorolása (a második napon az egyszerűség kedvéért majdnem mindent vastag dózernek vettek fel, függetlenül attól, hogy létezett-e egyáltalán), a poligonok pedig egy laza vázlat pontosságával vetekedtek. Kedvencem az a sífutóút volt, amely elvileg az én irányomban enyhén lejtett volna, ezzel szemben 300 méteren felvett vagy 20 méter szintet.

A második nap már válogatás szempontjából súlytalan volt, tekinthetjük edzőversenynek. Többet nem is érdemelt, a pályák első fele bősz térképjavítással telt, addigra ezt azonban nagyrészt megszoktuk. Pechszériánk is alábbhagyott, sőt, Anna - ezúttal sorrendben fogva a pontokat - harmadik lett a két nagy ellenfél mögött, úgyhogy egy kicsit helyreállt a világ rendje. Rajta kívül Bunyik Laci ismét nyert, Jankó Tamás végre visszajött megszokott második helyére F40-ben, illetve Adrián előrelépett a nyílt első helyére.

Dacára az említett problémáknak tévedés lenne azt hinni, hogy rosszul éreztük magunkat, mert leszámítva a versenyt, minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, és mindennel nagyon meg voltunk elégedve. Kezdve az időjárással, amely végre elhagyta rémes, monszunszerű jellegét, illetve kivételesen inkább Budapesten esett egész nap, nem Kassán. Ott csak jeges szél és 10 fok volt, elég viccesen néztek ki az emberek télikabátban, június közepén. De a terep már egész használható volt, másnapra pedig végleg megjött a nyár. Szállásunk egy teljesen korrekt síházban vala, kilátással a most éppen teheneknek otthont adó lesiklópályákra, pár percre a kassai állatkerttől illetve a nyári bob pályától, úgyhogy a gyerekek is teljes értékűnek tekinthették a hétvégét. A szobáink alatti étteremben pedig - mint általában Szlovákiában - remekül főztek és jó söröket csapoltak. Mi kell még boldogsághoz?

Szombati eredmények
Szombati részidők
Vasárnapi eredmények
Vasárnapi részidők