Michi Gigon

Füzy Anna

Milyen sportmúlt előzte meg a tájbringát?

Természetesen én is tájfutóként kezdtem, mint a tájbringa versenyzők nagyon nagy része. Egész pontosan 13 éves koromban (1990). Mondhatom, hogy családi hagyomány (édesanyja az osztrák szövetségben a 'Vasslaci' - a szerk.). Nem voltam sikertelen, bár ott nem nyertem világbajnokságot, de két junior illetve két felnőtt VB-n azért bekerültem az osztrák csapatba (JWOC: 1996, 1997; WOC: 1997, 1999). Sajnos, azonban 2000-ben egy ortopédiai problémát diagnosztizáltak nálam és erősen javasolták, hogy hagyjam abba a tájfutást. Akkoriban kezdődött a tájbringa, mint versenysport kialakulni, így felszabaduló energiáimat abba öltem. Ettől függetlenül - csak az orvosok meg ne tudják :) - rendszeresen indulok tájfutó versenyeken is, legjobb eredményemet éppenséggel tavaly értem el a Főiskolás VB-n egy 10. hely formájában.

Nővérem példáját követve kezdtem atlétizálni 10 éves koromban, majd őt követtem a tájfutásba is 10 évvel később. őt pedig az ihlette erre, hogy az orvosegyetemen kezdett tanulni és annak jó tájfutó szakosztálya volt. Az atlétikát idővel úgyis abbahagyja az ember, ha nem kiemelkedőek az eredményei, így éppen ideje volt váltani. Ebből az is látszik, hogy viszonylag későn kezdtem a tájékozódással foglalkozni, ami minden bizonnyal ma is komoly hátrány számomra a versenyeken. Tájfutóként tavaly stabil ezüstérmes voltam a bajnokságokon, pedig különösebben akkor már nem foglalkoztatott a dolog. De úgy vettem észre, hogy minél kevésbé akarok jól menni, annál jobban sikerül...

A bringázásban volt valami előéleted?

Semmi. Első versenyemen 2000-ben az öcsém régi gépével mentem, rövidnadrágban és szandálban, éppen csak a kosár hiányzott róla. Nagy feltünést keltett a mikiegeres bukóm is, amelyet valami gyerekkészletből kaptam kölcsön. De nagy konkurencia akkor még nem volt, így egyből el is hívtak a belga Világkupára, ahol a rendezők majdnem kimeszeltek ugyanezért a szerelését. Talán nem hitték el, hogy komolyan versenyezni jöttem.

Ha csak azt nem nevezzük előéletnek, hogy anyukám biciklijével eljártam a csopaki nyaralónkból a veszprém környéki tájfutó versenyekre... Bár akkor az a bringa - amire ma már rá nem tudnék ülni - annyira megtetszett, hogy mindenképpen vennem kellett egy sajátot. Első tájbringa versenyem 1998-ban volt az óbudai Róka-hegyen, Holluby András rendezte. Rettenetesen eltévedtem... De egy évvel később már világkupára mentem Mieming-be (Ausztria). Ott nem is szerepeltem rosszul, 8. lettem, bár a fél óra hátrányt ma már kicsit soknak tartanám...

Mikortól számítod magad elsősorban tájbirngásnak?

2001-től. Nem gondolkodtam sokáig, nem is volt más választásom. 2003 óta profi vagyok, ami azt jelenti, hogy az osztrák hadsereg foglalkoztat, mint sportolót. Ehhez egy öt hetes kiképzést kellett túlélni, azóta csak néha le kell jelentkeznem a laktanyában, egyébként nincs más feladatom, mint edzeni illetve versenyre járni. Mivel már több, mint egy éve tart mindez, automatikusan elő is léptettek tizedessé.

Nehéz pontosan megnevezni, talán 2000 óta tekintem ezt fő célnak. Igazából csak tendencia van, egyre többet bringázok és egyre kevesebbet futok. De még a mai napig járok le atlétika edzésekre is, főleg télen, a változatosság kedvéért. Pár éve elkezdtem a Józsefhegyi Trek mountain bike csapatával edzeni. Azért velük, mert ebben a társaságban több tájfutó is van (Juhász Miki, Ege).

Edzéseid nagy vonalakban hogy néznek ki?

Leginkább hosszú, egyenletes terepedzéseim vannak, általában egy nap csak egy, de az 2-4 órán át. Országútizni nem szeretek, egyszer próbáltam csak de majd' letört a derekam, úgyhogy nem szoktam rá. Talán ha egy nekem való bringával próbáltam volna... Résztávot csak május óta csinálok, pl. 5x10 perc felfelét, kb. egyszer egy héten. Térképes edzésem gyakorlatilag nincs, de rengeteg versenyen veszek részt, így azokból elég rutint tudok felszedni. Néha bejön egy-egy hosszabb edzőtábor, amit - hála a sportállásnak - munkának tekinthetek. így voltam pl. két hétig Dél-Amerikában a télen.

Hetente kétszer van bringás edzésünk, ez úgy 2-3 óra, a közepén intenzívebb szakaszokkal. Szezonban igyekszem sok térképes edzést beiktatni, de ennek azért nagy része maga a versenyzés. A hétfő és a péntek mindig a verseny előtti vagy utáni felkészülés/levezetés jegyében telik. Alapozásom teljesen időjárásfüggő, ha csak lehet hosszú, egyenleteseket tekerek (2-4 óra), néha lejárok a stadionba Törökhöz résztávozni. Ha nagyon muszáj, sífutok is, de azt csak végszükségben.

Mindezt edző irányítja?

Igen. Michael Prehsler-nek hívják, klubtársam. Eredetileg tájfutó, de elég jól beleélte magát a bringázás edzéselméletébe is, legalábbis nálam működik, amit előír.

Tájékozódni Hegedűs Zoltántól tanultam, de ma már csak ritkán vannak sima tájfutó edzéseim. Atlétika-edzőm Török János, de vele is elég laza a kapcsolatom mostanában. A Trek-nél pedig Molnár Dénes a főnök, vele sokat találkozom.

Milyen felszereléssel versenyzel?

Két bringám van, a komolyabbik egy össztelós HT, ezen elég komoly cuccok vannak, pl. Manitou Skareb első villa, természetesen kormányról lockolható, csakúgy, mint a hátsó rugóstag. De sokat használom a merevfarú, régi bringámat is. Ez egy Stevens váz kb. XT szintű alkatrészekkel és egy Manitou Axel telóval. Térképtartó tekintetében a cseh Miry szponzorál.

A sport mellett mivel foglalkozol?

Lévén, hogy főállásban sportolok, tulajdonképpen semmivel. De előbb-utóbb ott fogom hagyni a katonaságot. Nem nekem találták ki, annyi idiótával találkoztam a seregben hogy egy életre is elég lenne. Végzettségem szerint matematika-fizika szakos tanár vagyok, ha leszereltem, talán majd elkezdek ennek megfelelően dolgozni.

Szlovákiában mire számítasz?

Nyerni kéne. Legalább egyet. De az sem baj, ha kettőt... :) A tavalyi ezüstérmes női váltóval van egy kis probléma, mindkét váltótársam (Nicki Senft illetve Sonja Zinkl) tanárnő, most kezdenek dolgozni és az iskolakezdés pont beleesik a VB hetébe. De talán a váltóra ki tudnak jönni és akkor ott is jók lehetünk.

Egyéniben reálisan a 10-20. hely között végezhetek. A mezőnyből mindenkit megvertem már, de nagyon sokan vannak nagyon erősek, ennyi embernek nem lehet egyszerre rossz napja. A váltó nehéz kérdés, azt sem tudom pontosan, kik az ellenfelek. Hatban kerülni kisebb csoda lenne, de végül is az osztrák váltó sem volt esélyes tavaly az ezüstéremre, aztán mégis...