A szerencsétlen Kab-heggyel egyébként is sok a probléma. Tavaly a rövidtávú OB-n kiderült, hogy nem egy biciklis álom, de ezt akkor ráfogtuk a térképre (sima, tájfutó). Idén ebből okulva készült róla tájbringás verzió, de a természet javítás után megduplázta az egységre jutó vegetáció mennyiségét, úgyhogy egész dózerutak tűntek el a fűben, más helyeken pedig a víz gondoskodott róla, hogy a térkép alapján ne lehessen előre kiszámítani a haladás sebességét. Itt nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy minden úttípus eggyel rosszabbra váltott. Meglepő módon néha - arányaiban - jobbak is lettek, előfordult, hogy egy dózerről a szaggatott útra kanyarodva lényegesen felgyorsult a tempó illetve esetenként a máskor tolással fenyegető pöttyözött ösvények is egész tűrhetőnek bizonyultak. Egyszóval, a megfelelő útvonal kiválasztásában a megérzés és a szerencse is jócskán szerepet játszott.

'Jó nagy faszság volt ez a mai nap' - fejtette ki a véleményét egy egyébként tiszteletreméltó versenyzőtársunk a befutás után, de azért ezt tekintsük elfogult hozzáállásnak. Ha az ember megbékélt a műfajjal (dagonyázás), akár élvezni is lehetett, de mindenképpen el kell ismernünk, hogy a maga korlátai között ez egy nagyon rendes kis verseny volt, az adottságokhoz képest jó pályával és a sorsolásnak köszönhetően olyan versennyel a férfi mezőnyben, amely párját ritkítja. No nem olyan szorossal, csupán arról van szó, hogy a sok csiki-csuki pontnak köszönhetően a mezőny mindegy fél órán belül indított 5-6 tagja folyamatosan látta egymást, kit szembe, kit maga előtt, ez végre nem a magányosok sportja volt, hanem igazi test test elleni küzdelem.

Ebből pedig - szerencsés útvonalválasztásainak, helyismeretének és nem utolsó sorban gyorsaságának köszönhetően - egyértelműen Kese került ki győztesen. Az ő helye ezzel már biztosnak látszik a szeptemberi VB első csapatában. Amikor a számomra ideális közegben, a betonúton, leelőzött, akkor megállapítottam, hogy meg is érdemli. Másodiknak Süti futott be, harmadik Paul. Meglepő módon az örökifjú szeniorok mentek rosszabbul, Ege sokat hibázott és nem utolsósorban egy délelőtti futás után valószínűleg elfáradt, Toncsi pedig csak úgy spontán rossz napot foghatott ki, vagy nem bírta a sarat (bár emlékeim szerint annak idején az első magyar bajnokságot ennél semmivel sem jobb körülmények között nyerte a Lajosforrásnál).

A lányoknál valamivel kisebb volt a küzdelem, de annál nagyobb a meglepetés. Az idei szezon felfedezettje, a ceglédi Gábor ági megverte az eddig biztos második Orsit. A dologban külön pikáns, hogy a céltól alig másfél km-re még együtt voltak, de onnan jött három átmenet és Orsinak mindegyiket sikerült elrontania. Bár Orsi egyáltalán nem volt fedobva ettől az eredménytől, a leendő VB váltóra nézve jó hír, hogy nincs benne egyértelműen gyenge pont. (Anna ezúttal nem volt, helyette OX OB-n dagonyázott Salgótarjánban :)). Harmadik, ezúttal, megfelelve a papírformának, Brigi lett.

Ami a Kab-hegy jövőjét illeti, lehet, hogy a pusztító aszályos időszakokat leszámítva nem kéne erőltetni a használatát, olyan szép terepek vannak Veszprém mellett, igazán lenne hol versenyt rendezni... Hogy a hátralevő két OB a Mátrában milyen lesz, arról egyelőre csak a rendezők tudhatnak biztosabbat illetve azok sejthetnek valamit, akik indultak már Mátra Maratonon. Ezek alapján aligha fog minket a sebesség felvetni. Valamint imádkozhatunk jó időért! :))

A képek ne tévesszenek meg senkit. Még a verseny ELőTT készültek :))

EREDMéNYEK: http://www.tajfutas.hu/vk2005/hun/index.php