Aug 29., Kedd

Ez a nap csak az utazasé, mintegy 7 óra alatt sikerült legyűrni a Bp. - Krakkó távot. Nem állíthatom, hogy felejthetetlen élmény volt. éjjel fél egyre találtuk meg Krakkóban a Youth Hostelt, szerencsére elég könnyen, mert idén - a tavalyival ellentétben - nem érzésből próbaltuk, hanem térképpel. Viszont Donovalyban remek jó vacsorát ettünk, pl. sztrapacskát annyi szalonnával, hogy annak az energiájábol akár egy hétig lehet bringázni...

Aug. 30., Szerda

Rémlett tavalyról, hogy Lengyelországban autózni nem egy életreszóló élmény. Hát, ez most megerősítést nyert. A Krakkó - Varsó távot - 350 km - további 7 óra alatt sikerült megtenni, az utolsó két órát a varsói dugóban. Egész nap szakadt az eső, nem is ígérik, hogy valaha abbahagyja...

A VK egy gyönyörű hotelben van Varsó külterületén. Csak mi nem itt lakunk, hanem egy másik Hotelben. Ez leginkább egy munkasszállóra hasonlít, finoman szólva putri, pedig én nem vagyok egy nagy igényű... De lehet, hogy csak az egész napos utazástol lettem negatív...

Kimentünk bemutatni a terepnek. Szarrá áztunk, persze, de ezzel nem lehetett mit kezdeni, mert továbbra is ezerrel esik. A terep tök lapos, rengeteg út van rajta, azt hiszem, ez lehet a helyi Rózsadomb, mert olyan villák között jártunk, hogy csak... Remek jól tekerhető szinte minden út, érdekes módon az ösvények jobban, a nagy utakat szétjárják autóval, azokon sok a pocsolya. A nagyon sok ösvény kifejezetten technikássá teszi a tájékozódást, simán el lehet veszni és akkor aztan lehet rohangálni a sok egyforma ösvény között kétségbeesetten. Ezt élesben ki is próbáltuk. :)

Technikai problémák is adódtak, sürgősen szerezni kell egy csomó fékbetétet, mert a vizes homok hallhatóan eszi a mostaniakat. Meg nekem egy új hajtássort, mert most csak nagytányéron tudok tekerni. Szerencsére a domborzat ezt megengedi.

Holnap sprint. Ez valami bemutató-verseny egy katonai gyakorlótéren, nem hivatalos szám. Kiváncsi leszek. Csak az eső állna el...

Aug. 31., Csütörtök

Kisütött a nap, úgyhogy máris szebb lett az élet. A bringákat letakarítottuk, simogattuk egy kicsit, mindjárt megjavultak. Ennek örömére délelőtt kimentünk a második terepbemutatóra is, ezúttal célirányosan a mocsarak es a hegyek feltérképezese volt a cél. A hegyek kifejezés azért óvatosan kezelendő, a legnagyobb megvolt vagy 15 méter... Kezdünk ráérezni a terepre, már nem szálltunk el végzetesen. :) Ez a móka volt kb. 23 km, ami azért délelőtti szórakozásnak nem kevés. De szerencsére itt ez nem annyira fárasztó.

Délután ismét áthágtuk Varsót, ezúttal szinte dugó nélkül. A sprint terepet be lehetett járni a verseny előtt, nyilván azért, mert a helyiek ismerik, hát nem lett volna korrekt, ha mások nem. Jó másfél órát bóklásztunk egy katonai gyakorlótéren. Ennek objektív jelei is voltak, itt-ott egy-egy lövészárok, szögesdrót, szétlőtt tank, ilyesmi... Maga a terep egészen kicsi, de jó sok ösvény van rajta, nagyrészt remekül tekerhető, függetlenül a besorolástól. A magyar sprint OB-ra egészen hasonlít.

A verseny kisebb káosszal kezdődött, az első rajtolókon kísérletezték ki a többkörös, félpercenkénti indítású versenyformát (mivel ez volt az első ilyen a világtörténelemben). Ennek mi kiemelt áldozatai lettünk, mivel két emberünk is az elsők között rajtolt. Tamás Tibi es Orsi is rendezői hibából a második körrel kezdték, így végül érvénytelen lett a futásuk, pedig nem mentek rosszul. A többieknek lényegesen jobban sikerült Paul 12., Anna 14. lett, ami különösen Paul eseteben kiváló eredmény. Hátránya kb. 2 perc volt a világ élmezőnyétől (27 kontra 29 perc, Anna hasonlókeépen). Brigi es én a középmezőnyben 26. illetve 25. helyeken végeztünk, amivel én a magam reszéről teljesen elégedett vagyok, szinte hibatlanul mentem. Mindkét kategóriát svácjiak nyerték: a két Sch�ffner (Christine illetve Beat).

A nap fénypontja azonban a megnyitó volt, amit pár érthetetlen es unalmas beszéd után egy brazil szambacsoport dobott fel. Ezen a ponton éreztük úgy, hogy szerencse, hogy a fiatalok inkább a szálláson maradtak, mert ez bizony erősen korhataros volt...

Ma volt az ultra-long, amey elnevezés kicsit túlzásnak bizonyult, de tény, hogy hosszab volt, mint a szokásos hosszútáv. A cél egy kies reptér hangárja mögött volt, jól eldugva, nem hogy az esetleges nézők, de még mi sem láttunk semmit a versenyből, bár mi egyébként sem élvezhettük a győztesek befutóját, mivel ez a szám tömegrajtos volt, tehát akkor még kint voltunk a terepen.

A terep valamivel szelídebb volt, mint az eddigiek, nem volt annyi út, ami alapvetően helyes mert ez mégiscsak hosszútáv, nem szokás túl bonyolultra csinálni. Ellenben mély lett a homok, helyenként nem is kicsit, voltak frankó tolások - vizszintesen. A pálya több körös, szakaszkombinációs volt, szóval az a modell, mint amit tavasszal a csillebérci magyar OB-n alkalmaztunk.

Részemről a tömeg pillanatok alatt elpárolgott a rajt után, az elsőt már tökegyedül fogtam, aztán emberek jöttek, mentek, igazából közösségi élményt csak az az 5-6 átmenet jelentett, amit Christian Gigonnal tettem meg. Nem kis erőfeszítésbe került, mert sokkal erősebb volt nálam, csak szerencsére minden kereszteződésben megállt jól körülnézni, aztán amikor végképp eltűnt a horizonton, hibázott egyet, megint összekerültünk, és ez így ment, amíg a szakaszkombináció végképp szét nem választott minket. Innen aztán ismét jött a magány, míg végül kisebb hibákkal, alapvetően egész tűrhető futással be nem értem a célba. Hajrázni nem kellett, hála az jó istennek. (Viszont Kis-Gigon mögöttem egy perccel érkezett be, ami önmagában bearanyozta a napomat. :))

Eredmények tekintetében egy ideig nagy bulira készültünk, mivel Anna - hozva az elvárásokat :) - hatodik helyen futott be, ami tekintettel az előttte levő egy darab ausztrálra, az EB-ben az ötödik helyet jelentette volna, de sajnos, átnézve a részidőket kiderült, hogy a második kör első pontját elhibázta, így - bár a rendezők ezt akkor még nem vették észre - végül ő lett a mai diszkósunk. Ez tehát kiváló teljesítmény volt, csak sajnos nem azon a pályán, amin kellett volna. így a legjobb nőnk ma Orsi lett 35. helyével, Brigi pedig közel mögötte 37. A győztes pedig nem olyan nagy meglepetésre Michaela Gigon. Most már nem csak világbajnokságot nyert, illetve nem csak középtávon.

A fiúknál finn győzelem született: Mika Tervala. Nem meglepetésre. én lettem 43. (egy új-zélandit is beleszámolva 44.), Paul egy jókora hibának köszönhetően 52., Tibi pedig egy még jókorább hibával 72. Bár ebből még lejön pár nem európai. A fiúknál összesen 85-en, a lányoknál 49-en indultak.

Az ifik testületileg a 24-26. helyeket lakták be, míg szeniorban Sün 15., Tóni 24. lett.

összességében nem rossz eredmények, de nem ettől lesz visszhangos a sajtó. Kb. a tőlünk elvárható reális teljesítmények, egy két rosszabb, illetve Anna esetében pedig csak ezzel a népies kifejezéssel élhetünk: b+, b+, b+...

Ja, a nap poénja: a pályán egy litván hátulról belement egy dánba. Nyilván nem tartotta be a féktávolságot. :) De nem az az érdekes, hanem, hogy a dán, miután fölkelt a földről, mérgében hozzávágta a litván bicaját egy fához, az meg percekig szerelte. Legalább is a litván csapatvezető szerint. Ezek a dánok... Nem férnek a bőrükbe...

Szept. 2., Szombat

Erre a napra a középtáv jutott, amelynek az eleje valami brutálisan bonyolult úthálózaton zajlott. Félig lakott területen, félig az erdőben, olyan mennyiségű ösvényt kellett volna teljes sebesség mellett kiolvasni, hogy a hibázás szinte kódolt volt, csak az volt a kérdés, hogy kinek mennyi lesz. A pálya második fele lényegesen szelídebb volt.

Sajnos, egy extrém durva rendezői hiba is becsúszott: a férfi pálya 5-ös pontja rossz helyre került. 150 méterrel odébb volt, a körön kívül. De ez még csak a kezdet: a rendezők a verseny felénél észlelték a hibát és áthelyezték a pontot! Ennél rosszabbat aligha tehettek volna. Ez persze kisebb botrányt váltott ki a teamleader meetingen, a végén a zsűrihez került az ügy, amely - állítólag - az a döntést hozta, hogy a két érintett átmenetet ki kell venni a versenyből, sőt, a férfi kategóriától meg kell vonni a hivatalos európa bajnoki címet. Mindenképpen bátor és precedens jellegű döntés, ha végre is hajtják. De ehhez képest az eredményhirdetés és a közzétett eredmények nem mutatnak változást. Kiváncsian várjuk, hagyják-e elfeküdni az ügyet, vagy tényleg történik majd valami...

Ami minket illet, engem érint a dolog: 2 perc, illetve 5-6 helyezés múlik rajta. így lettem 52. Paulnak már jó helyen volt a pont, így ő a cserén csak veszíthet, az első verzió szerint 43., de ebből lejön egy új-zélandi. összesen indultak 86-an, a finnek pedig learatták a dobogót, Matti Keskinarkaus-szal az élen.

A lányoknál ez a pont nem szerepelt, így ott tiszta volt a verseny. Anna végre hozta a formáját: 4 perc hátránnyal lett 11., ami ugyan nem annyira szép, mint a hosszútávon elvesztett 5. helye, de mindenképpen büszkék lehetünk rá. Orsi és Brigi a 38. illetve a 42. helyen végeztek. Itt Christine Sch�ffner nyert 51 indulóból.

Megjegyzendő, hogy az egyperces indítás óriási ragadásokat eredményezett: pár olyan meglepetés is született, amely biztos, hogy nem saját teljesítménynek köszönhető. Ezzel persze, mi is éltünk. Csak talán nem eleget. :)

A szeniorok 21. illetve 24. helyen végeztek, ezúttal Tóni volt a jobb. A fiatalok helyezései: 24., 27-28.

Az esti bankett egészen sajátosra sikerült. A rendezők szinte semmit nem tettek érte: a hotel előtti kerti partira előkészített nádkunyhókat ugyan megszerezték, de az étel-ital már pénzért volt, és elég gáz - szerintem - ha a mezőny a szomszédos benzinkútba jár át dobozos sörért és a Mekibe kajáért... A hangulat ettől függetlenül jó volt, a csehek által kezdeményezett körjáték pedig hovatovább azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a bankett orgiában végződik. A dolog egyetlen szépséghibája a másnap (illetve inkább már aznap) esedékes váltó volt...

Szept. 3., Vasárnap

Ami minket illet, a váltó elvileg a legesélyesebb számunk, a tavalyihoz hasonlóan idén is különböző fogadásokat kötöttünk arra az esetre, ha valamelyik csapatunk nagyon jó helyen jönne be, és a tavalyihoz hasonlóan idén sem sikerült.

Balszerencse-szériánk kitartott: Paul első futóként beletörte a dugókát a pontba. Ismétlem: nem elhagyta, hanem eltörte! Ilyet eddig még a világtörténelemben senki nem csinált. Az utolsó négy pontot a térképre kellett lukasztania, de a nagyobb baj, hogy azzal a férfi váltónknak nem is lett eredménye, illetve van egy halvány sanszunk, hogy utólag a dobozokból esetleg kiolvassák a pontfogásait. Hogy a mély homokban megtalálják a hiányzó 1 cm-es darabot, az teljesen valószínűtlen. Ha visszatesznek minket, a szlovákok mögött lehetünk talán 14-ek. Befutóemberük, Matej Pilka idén többször is megkergetett (vagy én őt), most is folyamatosan láttuk egymást a pályán, a végén aztán egy hibánál ő hamarabb kapcsolt, illetve valószínüleg közelebbi pontokat is kaphatott, mert többet a távolban sem láttam, pedig talán ha egy fél percet hibáztam. Amúgy csapatunk teljesítménye viszonlag egyenletes volt, de meg kell mondjam, erősen látszott rajta az, hogy hét vége volt már. Fáradtak voltunk, én legalább is már nagyon.

A lányok sem remekeltek, bár Anna ment a legjobban (a pályatervezésnek és a véletlennek köszönhetően vagy 5 átmenetet velem!), de ő is többet kapott, mint szokott. 11-ek lettek.

Az ifi váltó ellenben az egész jól hangzó ötödik helyen végzett. Kár, hogy csak hármat hirdettek, jó lett volna egy dobogós képet is hazahozni, ha már Anna a hosszútávon elbaltázta ezt a bulinkat.

{mosimage}

Szept 4., Hétfő

Hazajöttünk megállás nélkül. Bátran állíthatom, hogy a mosott szar hozzám képest jó erőben van... életem egyik legkeményebb öt napja volt, de nem csak a verseny miatt. állandóan rohantunk egyik programról a másikra, sokszor még enni sem volt időnk. De azért jól szórakoztunk, és - szerintem - becsülettel küzdöttünk is. Eredményeink egy része jó közepes, egy-két határozottan jóval (Paul a sprinten, Anna a középtávon).

A végleges eredmények kitartóan várjuk, addig is ezek vannak a hivatalos honlapon.