Merthogy itt a vége a tájbringás szezonnak. Akad ugyan még pár verseny októberben is, de a lényeg, a bajnokságok, és a környező országok kupa-sorozatai ünnepélyesen lefutottak. Miután Magyar Kupa nincs, lelkesebb versenyzőink egy ideje rájárnak az újabb magyarverés Pozsonyban
Elnézést, de ez a poén nem bírtam kihagyni... Ráadásul azon kívül, hogy természetesen ezúttal sportról van szó, még csak nem is igaz, Először is volt egy csomó jó eredményünk, kezdve Horváth Marcellal F14-ben, aki pár mp-cel lett második, Jankó Tamás pedig - mint rendesen - F45-ben első. De a felnőtt kategóriákban elért 6-8. helyeink is egész tűrhetőek. Mezőnyben pedig nem volt hiány, hiszen a két érintet országon és rajtunk kívül csehek, szlovénok és svájciak is neveztek. Utóbbiból rögtön az idei hosszútávú világbajnok Christine Schaffner és 'csak' bronzérmes férje, Beat. Meg is nyerték ezt a napot.
A terepről tudtuk, hogy igazi csemege, a Pozsony felett húzódó Kis-Kárpátok valami olyasmi, mint nekünk a Normafa, azaz a nagyváros közelsége miatt rengeteg jól kijárt út vezet rajta - bringázni ideális - de maga az erdő sokkal szebb, nem egyetlen bozótos, hanem valódi, tiszta szálerdő. Az évekkel ezelőtt megismert és filozófikusan 'Sanatorium - Krematorium' nevet viselő térképnek csak egy kis részét használták most, de középtávhoz ez is bőségesen elegendő volt. A másik részét a hírek szerint egy jövő évi WRE futamra tartogatják.
A tökéletes rendezésen túl az időjárás is a verseny pártjára állt, hetek óta nem esett, az ösvények remek formában voltak. A pályák eleinte elmolyolgattak a sűrű részben, itt nagy rohanásról nem lehetett szó, inkább azzal telt az idő, hogy 50 méterenként meg kellett állni alaposan körülnézni. Aztán hirtelen váltással megindult a pálya, jött pár egyszerű, gyors, igazi örömbringás átmenet a gerincen, majd egyetlen nagy DH-val lerohantunk a hegy aljában levő célba. A befutó külön műfaj volt a maga másfél kilométerével, ahol akár a 60 km/h-t is meg lehetett csaphatta az, aki nem félt a közben levő poros kanyaroktól és az azt szegélyező betonkorláttól.
és eztán jött csak az igazi meglepetés. Ellátásban ugyanis a verseny olyan magasra tette a lécet, hogy az már az elhízással fenyegetett, illetve felmerült a kérdés, hogy ezt egyáltalán fedezte-e a nevezési díj. Merthogy minden befutónak a kezébe nyomtak egy sütit, egy ásványvizet, egy fél pizzát, egy sülthúsos szendvicset és egy korsó sört (absztinenseknek büntetésből Kofolát). Lelki szemeim előtt kalóriatáblázatok jelentek meg és úgy éreztem, hogy ehhez én nem is bringáztam eleget. De azért vitézül megbirkóztunk ezzel a feladattal is, arra gondolva, hogy kell majd az energia másnap. Kellett is...
és eztán jött csak az igazi meglepetés. Ellátásban ugyanis a verseny olyan magasra tette a lécet, hogy az már az elhízással fenyegetett, illetve felmerült a kérdés, hogy ezt egyáltalán fedezte-e a nevezési díj. Merthogy minden befutónak a kezébe nyomtak egy sütit, egy ásványvizet, egy fél pizzát, egy sülthúsos szendvicset és egy korsó sört (absztinenseknek büntetésből Kofolát). Lelki szemeim előtt kalóriatáblázatok jelentek meg és úgy éreztem, hogy ehhez én nem is bringáztam eleget. De azért vitézül megbirkóztunk ezzel a feladattal is, arra gondolva, hogy kell majd az energia másnap. Kellett is...átkozott Hainburg
Vasárnap alig 20 km-re, de egy határon túl, Hainburg közelében folytatódott a fesztivál. Ezt a napot természetesen az osztrákok rendezték. 765 éve ugyanitt példát mutattak a tősgyökeres politikai bunkóságból, most pedig bebizonyították, hogy rugalmatlanságért sem mennek a szomszédba: egy korai rajtidőért akartak 24 EUR pótdíjat elkérni, merthogy az új, helyszíni nevezésnek számít.
Az osztrák szabályokkal egyébként is tele a hócipő, mert közel s távolban ők az egyetlen ország, ahol teljesen tilos bringával letérni az utakról. Ez persze nyilván adottság, lehet is hozzá igazodni. Az, hogy egy átmenetben letiltanak utakat, hogy érdekesebb legyen az útvonaválasztás, mit mondjak, nem esik jól - merthogy emiatt +50 méter szintet fel kellett venni - de valahol érthető. Viszont amikor a térképen kihagynak egy útból egy millimétert és képesek utána kimeszelni azt, aki ezt nem vette észre... Sajnos,volt már rá példa. én a magam részéről a mostani térképen két ilyen gyanús elágazást találtam (ld. mellékelt kivágatok, a pontoktól 100 méterre Ny-ra), persze nem ott helyben, mert 30-as tempónál nem tartom reálisnak, hogy nagyítóval végignézzem a tervezett útvonalat, hanem már otthon, berajzoláskor. Szerencsére, in situ nem látott senki, de a lelkiismeret egyébként sem nagyon furdal emiatt. Ha a rendezők komolyan gondolták, hogy ott nem szabadna átmenni, akkor csak Sub Base Monster örökbecsű sorait tudom a figyelmükbe ajánlani: 'ha nem tetszik öregem, hát kapd be a lövegem'... Különben is egy elképesztő rajzi hiba volt a térképen: a jelleghatárokat feketével vették fel, amelyek így szinte semmiben sem különböztek a pöttyözött ösvényektől (ld. 9-es pont környéke). Ezek után mondja valaki, hogy hol szabad bringázni és hol nem...
Ez mellesleg Osztrák Hosszútávú Bajnokság is volt, tehát igyekeztek ehhez mérni a pályákat és ebben jó munkát végeztek: férfi elitben 35 km tekert táv, közel 1000 méter szint és 105 perces győztesidő. Nem panaszkodhattunk, hogy túl könnyű lenne a pálya... Lányoknak dettó, csak kicsit rövidebb távon, relatív több szinttel. A terep a Hainburg feletti hegyből állt, nem egy nagy terület, úgyhogy mindjárt kétszer felküldtek a 300 méterrel magasabban fekvő fennsíkra.
Ez mellesleg Osztrák Hosszútávú Bajnokság is volt, tehát igyekeztek ehhez mérni a pályákat és ebben jó munkát végeztek: férfi elitben 35 km tekert táv, közel 1000 méter szint és 105 perces győztesidő. Nem panaszkodhattunk, hogy túl könnyű lenne a pálya... Lányoknak dettó, csak kicsit rövidebb távon, relatív több szinttel. A terep a Hainburg feletti hegyből állt, nem egy nagy terület, úgyhogy mindjárt kétszer felküldtek a 300 méterrel magasabban fekvő fennsíkra.
Tájékozódási nehézséget leginkább a 10 méteres alapszintköz jelentett: ártatlannak tűnő szint-szerű utakról derült ki az életben, hogy durván emelkednek, máshol a terep hullámzását egyáltalán nem lehetettt kivenni a térképből. A kiírásban izgalmas útvonalválasztásokat ígértek, tény, hogy volt egy-két elgondolkodtató, de legfeljebb átlagosak. Erő kellett ide leginkább.
Miénk lesz...
és végül a mi kis közép-európai kalandozásunkról. Az Osztrák Kupában Jankó Tamás nyerte az F45-öt, illetve ugyanő a Szlovák Kupában az F40-et. Utóbbiban még három fővel képviseltük Magyarországot: Jankó Dani második lett F-18-ban (és ötödik az Osztrák Kupában), Kaufmann Brigi, annak ellenére, hogy most nem tudott eljönni, valószínüleg tartotta a harmadik helyet női elitben, én pedig azzal együtt, hogy elmentem, remélhetőleg maradtam szintén harmadik a férfiak között. úgyhogy - bár minden érintett ország mezőnye kicsit erősebb a mienknél - azért nem járunk mi feleslegesen hozzájuk...
Honlap, eredmények
Eredményeink kb. olyanok lettek, mint előző nap. Legnagyobb sikerünk, hogy Horváth Marci ezúttal nem hagyta magát megverni, nyerte az F14-et! Erre a napra Füzy Anna is lelátogatott és ahhoz képest, hogy rajt előtt detektáltunk a bringáján váltótörést, szépen végigküzdötte a távot: negyedik lett a nagyon erős Gigon - Schaffner - Bajtosova trió mögött.
Miénk lesz...
és végül a mi kis közép-európai kalandozásunkról. Az Osztrák Kupában Jankó Tamás nyerte az F45-öt, illetve ugyanő a Szlovák Kupában az F40-et. Utóbbiban még három fővel képviseltük Magyarországot: Jankó Dani második lett F-18-ban (és ötödik az Osztrák Kupában), Kaufmann Brigi, annak ellenére, hogy most nem tudott eljönni, valószínüleg tartotta a harmadik helyet női elitben, én pedig azzal együtt, hogy elmentem, remélhetőleg maradtam szintén harmadik a férfiak között. úgyhogy - bár minden érintett ország mezőnye kicsit erősebb a mienknél - azért nem járunk mi feleslegesen hozzájuk...Honlap, eredmények
