A szövetségi kapitány az idei programban fontos szerepet szánt a cseh versenyeknek, ez már a harmadik ideutazásunk volt ebben az évben. Nemcsak mi gondoltunk erre, a Budapest Válogatott a tavalyi évhez hasonlóan most is részt vett. Ennek eredményeképpen 36 magyar rajtolt el szombaton a bajnokság selejtezőjében.

Nagy öröm számomra, hogy a csapataink több tagja komoly elszántsággal vetette be magát a homokkősziklák közé, melyhez a hazaiak sokkal jobban ismernek, jobban hozzászokhattak az elmúlt évtizedekben.

Az alapvető célkitűzés az „A” döntőkbe jutás volt, ahol H21-ben 32-en D21-ben 24-en a több9 bajnoki kategóriában 18-an vehettek részt. Ez bizony selejtező futamonként 6-8 főt jelentett általában.

Szombaton 5-en teljesítették a fenti célkitűzést: Makrai évi, Zsebeházy Isti, Gösswein Csaba, Lenkey Zsolt és Morandini Viktor. Sajnos most is néhányan első-második kiesőként nem voltak a szerencse kegyeltjei.

Vasárnap nagyon kemény pályák vártak ránk. Az IOF előírása szerint sem illik km-ként 40 m-nél több szintet tervezni a pályákba, itt viszont még 93 m/km is akadt. A homokköves terep az olvashatóság és a haladás miatt is próbára teszi a versenyzőket, de a sok meredek oldal leküzdése kivette az erőt mindenkiből.

Itthon ha sok a szint, bozótos a terep, a pályakitűző rendesen megkapja a magáét. Ezen a versenyen viszont senki sem panaszkodott, és az indulók számából láthatóan nem kerülték el az eseményt: a vasárnapi döntőben 1231-en rajtoltak el. A mieink becsületére legyen mondva, ők sem panaszkodtak, hanem felvették a kesztyűt, és nem is hiába!

Kezdem a kevésbé megszokottal: azok, akik nem kerülnek az „A” döntőbe rendszerint nem tudnak teljes szívvel küzdeni a B, C, D, ... X-edik döntőben. Ez, ha érthető is, semmiképpen nem hasznos, hiszen ide tanulni, fejlődni jövünk, tehát minden alkalmat meg kell ragadni, minden méteren hajtani kell, minden pillanat tapasztalata kamatozik később. Tehát a szövkap szavajárása: „NE ADD FEL!!!” Itt különösen érvényes. Hibázások és csalódások után is érdemes vicsorítani.

Dicséretes, hogy versenyzőink megtették ezt: Gyurkó Fanni nyert, Tas Kata, Tibai Ilona, Szabó Bandy második őry Eszter harmadik a B döntőben.

Az „A” döntősök pedig még jobbak voltak! Nem véletlenül jutottak ők be, most ők a legjobbjaink: Makrai évi(D21) és Lenkey Zsolt(H18) 12. Gösswein Csaba 13. Zsebeházy Isti 25. (mindketten H21-ben) és Morandini Viktor(H20) 16. bár utóbbi mezőnye nem volt olyan erős, mint az előbbiek, de az ő szereplése is dicsérendő.

Gösswein Csabit azért kell kiemelnem, mert, ha megnézzük időeredményét, akkor 112 %-os teljesítményt látunk, ami kiemelkedő. Ebben a mezőnyben ilyent nem tudom mikor futott utoljára magyar férfi. Doma és annak idején Kapitány (Boros Zoltán) biztosan.

A versenyről hazautazóban egyik fiatal versenyzőnk –akinek nem sikerült emlékezetes eredményt elérnie – nem azt mondta, hogy „ide többet nem jövök!”, hanem elhatározta, annyiszor jön újra, amíg nem tud jó eredményt elérnie a cseh mezőnyben.

Gratulálok legjobbjainknak és mindazoknak, akik keményen küzdöttek. Mindenkinek további fejlődést kívánok, jövőre újra megmutathatjuk mit tudunk. Ez a verseny fontos része volt az idei programunknak, ismét sikerült előre lépnünk és bizonyítani elsősorban saját magunknak, hogy képesek vagyunk fejlődni és haladunk előre!

�További részletek a verseny honlapján, eredményekkel, győztes útvonalakkal: http://www.ok-bor.cz/mcr/