A Főiskolás VB egyfajta ugródeszka a Junior és a Felnőtt Világbajnokság között: olyan mintha nálunk is megrendezésre kerülne az atlétáknál és kerékpárosoknál alkalmazott U23-as versenyszám. A legtöbb versenyző is jobban szereti ezt a Felnött VB-nél, hiszen sokkal emberibb, barátságosabb a hangulata, mint a nagy VB-nek. A mezőnyről pedig elmond valamit, hogy a 2000-es évek győztesei között olyan neveket találunk, mint Emil Wingstedt, Simone Niggli vagy éppen Thierry Gueorgiou. Most is voltak nagy nevek, bár ők még nem annyira ismertek: naná, hiszen pályájuk felfelé ívelő szakaszán vannak. Az ínyencek azért ugyancsak csettinthettek, amikor megtudhatták, hogy hazánktól pár kilométerre olyan nevek gyűlnek össze, mint Dana Brozková, Michal Smola, Oystein Kvaal Osterbo vagy Simonas Krepsta.

Csapatunk úgy gondolom, jól felkészült a közeli világeseményre: volt, aki a nyáron kétszer is volt kint edzőtáborozni. Végül a következő gárda utazhatott: Domján Zsuzsa (PVSK), Fekete Zsuzsa (KTK), Gyurkó Fanni (ARAK), Kelemen Bernadett (PVSK), Szerencsi Ildikó (SZVSE), Zsigmond Száva (DTC), Bogos Tamás (ARAK), Harkányi Zoltán (MEAFC), Koprivanacz Imre (Kalocsa), Kovács Ádám (ETC), Scultéty Márton (KTK), Szundi Attila (DTC), valamint csapatvezetőként Less Áron.

Első versenyszámként a hosszútávra került sor a Pelsőci-fennsíkon, ami nagyon hasonlít a szilicei terepekre, csak talán még azoknál is kövesebb. Több, mint 30 éve nem rendeztek itt tájfutó versenyt lévén katonai területként civilek nem léphettek be ide. A helyiek azt is rebesgetik, hogy a '80-as években középhatótávolságú rakéták is pihentek itt. Az ATU Kosice rendezőgárdájának Jozef Pollák vezetésével azonban sikerült beszerezniük a temérdek engedélyt és a logisztikai problémákat is leküzdve (az autóparkolótól 20 perces buszút vezetett a célig az alig egysávos úton) színvonalas versenyt rendezni.

A fiúk versenyében Kovács Ádám nagy örömünkre 11. helyen végzett, mintegy 2,5 perccel jobb időt futva a tervezett győztes időnél. A legjobbak még erre is rátettek egy lapáttal: a győztes Michal Smola (nem mellékesen idei VB 4. a hosszútávon) a 13,9 km-es pályán 72 percet rohant! A mieinktől még Szundi Attila 37. helye dícsérhető a közel 100 fős mezőnyben. A lányok szintén romba döntötték a pályakitűző elképzeléseit, hiszen a VB-n bronzérmes Dana Brozková alig több, mint 53 percet töltött a 8,5 km-es pályán! Csak a tárgyszerűség kedvéért ez több, mint 8 perccel volt gyorsabb a tervezettnél. 3 magyar lány is szépen teljesített: Kelemen Detti 26., Gyurkó Fanni 31. és Fekete Zsuzsa 36. helye is jól hangzik.

A középtávú versenyszámra Kassától ÉK-re, Herl'any-ban került sor, a cél éppen a híres gejzír mellett volt, ami szerencsétlenségünkre éppen akkor nem akart kitörni. A terep viszont egészen vad volt: az erózió skandinávos formákat hozott létre, ahol nagyon nehéz volt a térkép értelmezése. Bár a terepbemutató és egy Kassához közeli terep alapos megismerésével felkészültnek hittük magunkat erre a tereptípusra is, a versenyzők elmondása szerint a nagy tempó mellett kegyetlenül nehéz volt kapcsolatot tertani a térképpel. A fiúk pályája ráadásul belement egy szinte kiolvashatatlan sziklás részbe is, ami a pályát technikailag szinte elképzelhetetlenül komplexszé tette.

Eredményeinken ez meg is látszott: csak Szerencsi Ildi 21. és Domján Zsuzsi 29. helye volt némi gyógyír, a többiek sajnos mind elrontották ezt a versenyt. Sajnos nincsenek ilyen terepeink, a középtávú versenyeink technikailag gyengék, nem tudunk rájuk felkészülni. Nem úgy, mint Simonas Krepsta! A litván fiú idén már megnyerte az O-ringen SuperElit versenyszámát, most pedig megsemmisítő, 2 perces különbséggel tudott győzni a fiúk között. A további helyezésekről az első hatban másodpercek döntöttek. A lányoknál az a norvég Line Hagman győzött, akit sokan inkább néztek szépségkirálynőnek, de a terepen is megállta a helyét. Az első hat helyezett között nem volt egy egész perc.

A harmadik versenyszámra, a sprintversenyre Kassa belvárosában került sor és bizony rendkívül látványosra sikerült. Ez a tizen-valahány perc felért egy gyors városnézéssel, a rendezők promóciós kirándulásként is meghirdethették volna. A leglátványosabb pontot a zenélő szökőkút közepébe telepítették, ahol csak az a fotós nem tudott fantasztikus képet készíteni, aki otthonhagyta a fényképezőgépét. Rendkívül sok magyar szurkolóval találkozhattunk, akik a Szlovák Nagydíj pihenőnapját kihasználva látogattak el Kassára. Maga a pálya egyébként talán túlságosan is egyszerűre sikeredett, mindössze másodpercek döntötték el a helyezések sorsát.

Ezen a napon születtek a legjobb helyezéseink és nem is csak azért, mert itt nemzetenként a korábbi 4-gyel szemben 3 versenyző indulhatott. Kovács Ádám fantasztikus futással az 5. helyre érkezett be, így nekünk is volt miért örülni az eredményhirdetésen. Jó volt hallani, hogy mi voltunk a leghangosabbak! Nem szabad ugyanakkor lebecsülnünk Gyurkó Fanni 24., Kelemen Detti 25. és Bogos Tomi 29. helyét sem. A lányok versenyében a hosszútávon is győztes cseh Dana Brozková diadalmaskodott, fölényére jellemző, hogy az egyik pontra vétett majd' fél perces hibája is belefért a futásába. A fiúknál a címvédő Oystein Kvaal Osterbo ilyen szinten nagy különbséggel győzött.

Utolsó versenyszámként a váltóra utazhattunk a Szilicei-fennsík keleti peremére, Szoroskához, ahol 3 és 4 évvel ezelőtt is versenyezhettünk a Szlovák Nagydíj keretében. Már előzetesen is tudtuk, hogy az erdei versenyek terepei közül ez fog legközelebb állni hozzánk, mivel legtöbbünknek személyes tapasztalata is volt ebből az erdőből.

A lányok versenye hihetetlen izgalmakat tartogatott: a Kelemen Detti - Domján Zsuzsi - Fekete Zsuzsi - Szerencsi Ildi összeállítású váltó tagjai úgy számolták, hogy nagy bravúrral talán megelőzhető a norvég, finn, cseh, orosz, brit és svájci váltók valamelyike, ehhez azonban nem elég a saját tökéletes futásuk, az ellenfelek hibáira is szükség lesz.

A verseny azonban fantasztikusan indult, hiszen az erdőből a mezőnyt jócskán megelőzve Detti került elő elsőként! A csehek első futója a második körben elképesztően nagyot hibázott, hátrányuk meghaladta a 10 percet. Domján Zsuzsi második futóként kitűnően teljesített, a váltót 3. helyen hozta, egy másodperccel a középtávon győztes norvég Line Hagman mögött. Itt, a második futóknál aztán az oroszok is elszálltak, hátrányuk a mieinkkel szemben is több, mint 5 perc volt.

Fekete Zsuzsi sajnos nem tudta tartani a lépést az előtte futókkal, de stabilan, megbízhatóan teljesített, kicsi hiányzott hozzá, hogy teljesen elégedett lehessen. A második körben otthagyott pár perc azt jelentette, hogy 3. helyett 5. helyen futhatott ki Ildi, mintegy 2 percre a dobogótól! A csehek harmadik futójának ugyanazzal a gödör ponttal gyűlt meg a baja, mint honfitársának egy órával korábban, így a csehek további időt veszítettek és 8 perccel mögöttünk váltottak. Ildinek azonban így is nagyon kellett igyekeznie, hogy bent tartsa a váltót az első hatban.

A svájci lányok befutóembere nagy előnnyel kezdte meg futását, amit az átfutóig tovább növelt. A második helyen a finnek futottak át, mögöttük a britek, a norvégok, majd Ildi! A kiskörben azonban újabb dráma játszódott le: a svájci lány hatalmasat hibázott, így az első négy váltó látótávolságon belülre ért! A harcból a britek jöttek ki a legjobban és pár másodperccel megnyerték az aranyérmet a svájciak és a finnek előtt. A norvégok befutóembere egy perc hátránnyal kocogott be. És amit alig hittünk: Ildi behozta a lányokat az 5. helyre! Együtt futottak át a célvonalon, a magyar közönség vastapsa közepette! Megverték a bivalyerős orosz és cseh váltókat és mindössze öt és fél perc hátránnyal megérdemelten szerezték meg az 5. helyet. Ismét volt kiért örülni az eredményhirdetésen.

A fiúk versenye úgy általában és számunkra is kevesebb izgalmat hozott. A váltó Szundi Attila - Koprivanacz Imre - Harkányi Zoltán - Kovács Ádám összeállításban indult neki a versenynek azzal a céllal, hogy az első 10 csapat között végezzenek. Meg akarták verni továbbá lakásszomszédainkat, az olaszokat. A kezdéssel nem is volt baj: Attila mintegy 2 perc hátránnyal 9. helyen hozta a váltót, bár eléggé bosszús volt, mert elmondása szerint el bírt futni az élbollyal. Koprivanacz Imi futásába sajnos ezen a napon sok hiba csúszott, így a fiúk egy mindenre jó 9. helyről a reménytelenül 17. helyre estek vissza. A másik két fiú már csak kozmetikázni tudott az eredményen, így lettek 13.-ok, azaz mindkét váltó 1-1 helyet javított két évvel ezelőtti helyezésén.

Ami az érmekért folyó csatát illeti, a mezőny elején keményen nyüstölte egymást a svájci - finn - szlovák - cseh - norvég ötösfogat. A befutóemberek mintegy 2 perc különbséggel mentek ki. A finnek korai hibája után a svájci Matthias Merz végig vezetve nyerte meg a svájciaknak egyetlen aranyérmüket - 15 perccel korábban még a svájci dupla is elképzelhetőnek tűnt. A maradék három csapat az ezüstéremért küzdött: a norvégok befutóembere, Osterbo a sprintet, a cseh Smola pedig a hosszút nyerte meg az előző napokban. A szlovák Barták pedig talán az egyik legpechesebb ember volt ezen a VB-n: mindhárom egyéni számban indult és összesen 31 (!) másodperc választotta el az egyéni éremtől. A váltón azonban revansot vett: a hazaiak ovációja közben a második helyen futott be, mindössze egy másodperccel a norvégok előtt (a hosszútávon éppen Osterbo lett a 3. közvetlenül Barták előtt - 2 másodperccel).

Úgy gondolom, hogy ez a Világbajnokság bebizonyította, hogy számunkra ismerős terepekn igenis van esélyünk akár a legjobbak ellen is. A lányok és Ádám 5. helye ebben a mezőnyben igen nagy fegyvertény! Ennek elérésében sokat segített elsősorban a Magyar Egyetemi és Főiskolás Sportszövetség, akik anyagilag és erkölcsileg is maximálisan a csapat mögé álltak. Nem éreztük magunkat egyedül, köszönhetően a több száz szurkolónak, valamint a sok magyarul is beszélő rendezőnek - az eredménykirakó táblát például a diósgyőriek brigádja biztosította!

Teljes eredménylista a http://www.tuke.sk/obeh/wuoc2006/index.php?act=results címen.

A résztvevők legnagyobb bánatára a következő Főiskolás VB-re még két évet várni kell, a helyszín pedig az észtországi Tartu lesz.