újdonság volt például a helyszín: a mátrai szentek kiismerhetetlen falukomplexumát egyszer pár éve már érintette egy hosszútávú OB pálya, de akkor a versenyközpont Galyatető volt. Most, hála a Dornyai SE friss tájfutó-térképének, lehetőség nyílt rá, hogy a Mátraszentimrétől D-DNY-ra elterülő erdőt is birtokba vegyük. A kiszolgáló infrastruktúra, bár nem olyan nagyszerű, mint Galyán, de azért az iskola és a Szlovák Csárda kettőse itt is kellemes körülményeket teremtett.

A terep két jól elkülöníthető részre oszlott: a kevésbé izgalmas, a távolabbi, sűrűbb erdő meredekebb hegyoldalakkal, itt nagyot nem is lehetett alkotni a pályakitűzés terén, volt pár út, azokból kellett a maximumot kihozni. Sikerült. Ami ötletet ebbe a részbe vinni lehetett, azt a pályakitűző megtette. A terep másik, közelebbi része azonban már sokkal izgalamsabb volt. Ez adottságait tekintve kb. egy négyzetkilométernyi, teljesen tiszta és helyi viszonyok között meglehetősen lapos bükkerdő, amelyet keresztül-kasul jártak motorosszánnal, olyan komplex, bonyolult nyomhálózatot hagyva hátra, amelyre itthon eddig még nem volt példa. Tájékozódás-technikailag messze vert minden eddigi, itthoni versenyt. Még külföldön is ritka az ilyesmi, értékes tanulságokkal szolgált viszont az eljövendő oroszországi Európa Bajnokságra, amely várhatóan ilyen, illetve még ilyenebb nyomhálózaton zajlik majd. Ez nem szimplán a terep adottságainak kihasználása volt, hanem minőségi váltás. A tavalyi és tavagy előtti salgóbányai OB terepe is lehetőséget adott volna ilyen pókhálóra, de ott ez nem valósult meg. Itt a rendezőség vette a fáradtságot és kihúzott vagy háromszor annyi nyomot, mint ami elég lett volna.

A hó, ami örök barátunk és ellenségünk, is viszonylag jól teljesített. Lent, Mátrakeresztes környékén ugyan elfogott a szorongás a teljesen száraz hegyoldalt látva, de szerencsére a magasság megtette hatását, megőrizte a több hete esett, és immár kérgesre fagyott öreg havat, amelynek a tetején - nagy mázli - volt azért pár cm-nyi frissebb réteg is. Ha nem is tobzódtunk a méteres hóban, sikerült az mennyiséget kifogni, amelyben még léc nélkül is lehetettt haladni, de azért nem veszélyeztette a síket. A teteje kicsit szemetes volt (faágak stb.), pár rövid szakaszon lefagyott vagy leszórták, de ez tényleg csak minimális távot érintett, épp csak annyira, hogy ne lehessen tökéletes pályáról beszélni. Külön érdekesség, hogy a szűz havon is egész korrektül lehetett síelni, így az amúgy is sűrű részt még egy csomó átvágás is szinesítette, a második napra elérve azt a szintet, hogy már alig lehetett megmondani, hogy mi a hivatalos nyom és mi az átvágás, így - sítájfutásban ritka kuriózumként - többször a domborzatolvasás illetve, horrible dictu, az iránymenet is előkerült.

A verseny egyéb körítése leginkább a tisztességes jelzőt érdemli ki, olyan volt, amilyennek lennie kellett, semmi hiba, de olyan zseniális újítás sem, mint a nyomfektetés tekintetében.

A mezőny megérezhette, hogy ide érdemes eljönni, a 25 váltó illetve 74 egyéni induló csak azért nem országos rekord, mert pár éve, még a WRE futamok fizetőssé tétele előtt a szlovák, illetve az osztrák mezőnnyel feltunningolva már volt ennél népesebb sítájfutó verseny Magyarországon, de tisztán hazai anyagból ez örvendetes fejlődésnek minősül. Külön öröm, hogy a közelséget kihasználva végre a miskolciak is eljöttek, illetve, új színfoltként, pár nyáron igen erős egri gyerek is rákapott a sílécre. Igaz, hogy télen még nem tőlük retteg a mezőny, de mindenképpen nagyszerű, hogy újak is kipróbálják ezt a gyönyörű szakágat.

Sajnálatos, hogy különböző egyéb programok miatt pont az élmezőny volt foghíjas, női elitben nem indult Marosffy Orsi és Simon ágnes, a férfi váltóból hiányzott az eddig veretlen OSC, illetve a középtávot Gond Balázs a párhuzamosan zajló biathlon OB miatt csak versenyen kívül, nem kifejezetten pihenten futhatta le. A rendezőség elit vendége, a romániai Csúcs Klaus is megbetegedett, bár a váltóban még megnyerte mindkét futamot, de az, hogy az immár sokadszor győztes Dosek Toncsival szemben mit tudott volna, már nem derült ki. Viszont született egy nagy meglepetés a női elitben, Szivák Ildi nem bírta leütni a ziccert, végig hibázta a pálya elejét és hiába hajrázott a második részben, a végén egy perccel Füzy Anna mögött maradt. (Eredmények)

Jövő héten Szilvásváradon Rövid- illetve Hosszútávú OB lesz. Remélhetőleg legalább ilyen jó pályákon.