Megjött, hát mit vártunk. Itt az első verseny... Mi alapvetően szeretünk Ausztriába járni, mert ott jó a rendezés, nincs túl sok kisnyom a pályában, erős, de nem nyomasztó a mezőny, valamint finom a reggeli a panzióban. Lássuk, mi valósult meg ebből? Előre lelövöm a poént: az év első nagyobb versenye több ponton is megtréfált minket. Nem minden esetben kellemetlenül, de párszor azért át kellett értékelnünk az Ausztráiról bennünk kialakult képet.Arra nagyon jól ráéreztek az osztrákok, hogy hálás dolog a szezon első versenyét rendezni a régióban, azzal megfejelve, hogy a második napja WRE is lett, sikerült idecsábítani a svájciakat, a németeket és a cseheket. Mi mondjuk mentünk volna enélkül is... Meg persze az osztrákok is, így bártan elmondhatjuk, hogy aki a környéken számít, az képviseltette magát. Több, mint 200 fő nevezett végül, ami a rendezők bevallása szerint osztrák rekord. Ha pedig már a mezőnyt sikerült összetrombitálni, illett volna színvonalas, hibátlan versennyel is szolgálni. Hát ez utóbbi már nem volt maradéktalan.
Először is a pályák. Hogy 99%-ban nagy, ratraknyomból álltak, az igazából sokáig fel sem tűnt, errefelé szokás az ilyesmi. A konkrét okot azonban csak később tudtuk meg: terveztek ugyan hószán-nyomokat is, de nem volt ember, aki megcsinálja őket, így maradtak a szabvány futópálya nyomai, meg a gyalogutak. Utóbbiakon a lovak rendetlenkedtek kicsit, de mindez még sehol nem volt a pályának szerencsére csak töredékét kitevő krosszmotor-pálya állapotához képest. Aki el tud képzelni göröngyös jeget, az közel jár az igazsághoz. De ez rosszabb volt... Mindazonáltal irigyeltük az osztrákokat, hogy gyakorlatilag nulla pályakarbantartással, csak a meglevő hálózatra alapozva is rendes versenyt tudnak rendezni. Próbálnánk meg mi ezt itthon! (Mondjuk, régebben meg is próbáltuk :))).
Ennek megfelelően technikailag nem volt túl zsibbasztó a pálya, sem síelés, sem tájékozódás szempontjából. és mivel még szint sem nagyon volt, kifejezetten gyorsan lehetett haladni. Igazából leginkább egy fizikai felmérőre vagy egy Volkslauf-ra hasonlított.
A térkép tekintetében sem homorítottak nagyot a rendezők, menet közben ugyan csak az tűnt fel, hogy alig látni a halványzöld sínyomokat, de utólag megvizsgálva pár helyen bizony durván hibás is volt. Pár száz méterrel odébb került egy elágazás, pár szintvonal lemaradt... Valószínűleg, térképjavításra sem volt elég emberük.
Meg felvezetésre sem, mert a váltó rajtja csúszott, a hosszú távon meg simán felcseréltek két kódot, ami nem kis töprengést okozott a mezőny egy részének. A mezőny másik része észre sem vette a hibát és csak utólag értesült arról, hogy azon szerencsések közé tartozik, akiknek az aznapi pálya eleve 5 perccel rövidebb volt...
Na, ennyi rossz után már csak a szálláshoz járó vacsorát kritizálhatjuk (ami kimerült volna fejenként két zsömlében és némi felvágottban, ha nem reklamálunk kétségbeesetten), jöjjenek hát a verseny jó oldalai!
Remek volt például az időjárás. Leszámítva a hajnali -12 fokot, a versenyek a létező legszebb, napos, téli időben zajlottak.
Aztán, mint vártuk, erős volt a mezőny. Ez lehetne rossz hír is, de a magyar válogatott ebben a mezőnyben kifejezetten jól szerepelt, hogy mást ne mondjunk, a WRE futamon Simon ágnes ezüstérmes lett, amire még a csehek is felkapták a fejüket. Csak a VB elit mezőnyébe tartozó Barbara Chudikova tudta megverni, és hogy a dolog nem volt véletlen, az másnap a váltón derült ki: itt is csak egy perc volt köztük a különbség. Másik lányunk, Szivák Ildi is a hosszútávon szerepelt legjobban: 122%-kal a 11. helyen végzett.
Na, ennyi rossz után már csak a szálláshoz járó vacsorát kritizálhatjuk (ami kimerült volna fejenként két zsömlében és némi felvágottban, ha nem reklamálunk kétségbeesetten), jöjjenek hát a verseny jó oldalai!
Remek volt például az időjárás. Leszámítva a hajnali -12 fokot, a versenyek a létező legszebb, napos, téli időben zajlottak.
Aztán, mint vártuk, erős volt a mezőny. Ez lehetne rossz hír is, de a magyar válogatott ebben a mezőnyben kifejezetten jól szerepelt, hogy mást ne mondjunk, a WRE futamon Simon ágnes ezüstérmes lett, amire még a csehek is felkapták a fejüket. Csak a VB elit mezőnyébe tartozó Barbara Chudikova tudta megverni, és hogy a dolog nem volt véletlen, az másnap a váltón derült ki: itt is csak egy perc volt köztük a különbség. Másik lányunk, Szivák Ildi is a hosszútávon szerepelt legjobban: 122%-kal a 11. helyen végzett.
A fiúkat, bár nagyobb létszámban utaztak ki, rejtélyes kórság tizedelte, minden nap másik különítménynek fájt a torka, így végül mindhárom elit-futamot csak Harangozó Gábor és Marosffy Dani teljesítette. Eredményeik nagyjából egyenletesen a 120-130% és a 16-20. hely körül szórtak. (Emlékeztetőül: az utóbbi 10 évben nem született VB-n 140% alatti férfi eredmény, így ez még akkor is szép fejlődésnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy ez egy egyszerűbb pálya, illetve azért valamivel gyengébb mezőny volt.)
A magyar válogatott első idei megmérettetése tehát határozottan bíztatóra sikeredett, minden baki ellenére élvezetes, jó hangulatú versenyeken vehettünk rész és nem utolsósorban jól ráhoztuk a frászt a csehekre. :) Két hét múlva megpróbáljuk ugyanezt a szlovákokkal is (Szlovák Közép- és Hosszútávú Bajnokság, Besztercebánya).
Eredmények:
Középtáv, Gnadenalm
Hosszútáv (WRE), Altenmarkt
Váltó, Altenmarkt
Illetve további képek:
A magyar válogatott első idei megmérettetése tehát határozottan bíztatóra sikeredett, minden baki ellenére élvezetes, jó hangulatú versenyeken vehettünk rész és nem utolsósorban jól ráhoztuk a frászt a csehekre. :) Két hét múlva megpróbáljuk ugyanezt a szlovákokkal is (Szlovák Közép- és Hosszútávú Bajnokság, Besztercebánya). Eredmények:
Középtáv, Gnadenalm
Hosszútáv (WRE), Altenmarkt
Váltó, Altenmarkt
Illetve további képek:
 |
 |
 |
 |
 |
