Bebiztosítandó az elhatározásomat, valamikor júliusban befizettem a nevezési díjat, így tehát már nincs visszaút. Arra gondoltam, hogy már több, mint húsz éve edzek erős közepes szinten tájfutásra, emellett jó 10 éve sífutok is, tehát egy alap edzettségem megvan az ilyesféle hosszútávú versenyre. Nyáron sok hosszút terepkerékpároztam és teszteltem magamat, miképp reagál a szervezetem és az izmaim az ultrahosszú terhelésre. Megállapítottam, hogy a két legfontosabb dolog a pozitív hozzáállás és egy nagy májkrémes szendvics a zsebemben.

Két nappal a nagy esemény előtt érkeztünk utastársammal Mora-ba. A fő kérdés az, hogy melyikünk lesz a 10. magyar Vasaloppet-teljesítő!

Tömeg a rajtban A S�len-i rajtban ácsorogva, -14 fokban, süvöltő szembeszélben és szakadó hóban természetesen csak a túlélésre lehetett gondolni. Bár mindketten a 10., legutolsó rajtblokkból indultunk, egy pillanatra sem láttuk egymást. Egyszercsak az egész tizenötezres tömeg megindult – valószínűleg ellőtték a rajtot! Majd’ 5 percbe telt, mire elértem a rajtvonalat és újabb negyvenbe az első 3 km. Hmm... Szerencsére ezalatt letudtuk a pálya legjelentősebb emelkedőjét (ami 80 m szint volt egyben) és meglepetésre a gerincen átbukva napsütés fogadott, ami aztán úgy is maradt. Sőt, innen már egy relatív jó tempót is lehetett futni, bár attól azért egy pillanatig sem kellett tartani, hogy egyedül maradnék a pályán. Hamarosan meg is van az első frissítő állomás. A tapasztalt hosszútávú versenyzők tanácsát megfogadva éltem a kínálattal: négy pohár meleg áfonyaleves, pár szelet süti, aztán gyerünk! úgy a hetvenes kilométerek elég gyorsan kezdtek fogyni (végig kilométerenként ki van táblázva a még hátralevő távolság), 10-14 km-enként egy-egy frissítő hely, nézők sokasága biztat végig a pálya mentén: Ciao Italia! (Biztos látták a rajtszámomon a piros-fehér-zöld matricát, ugyanis minden nem-svéd induló rajtszámára ráragasztják az országa zászlaját.)

Gustav Vasa Aztán pont féltávnál határozottan úgy éreztem: végem van. Arra gondoltam, hogy szomorú lesz a másik 45 km-t végigszenvedni, ezért inkább elővettem a jól bevált májkrémes szendvicsemet, meg némi energiagélt, és a következő frissítőn is alaposan betáplálkoztam. Szerencsére fel is támadtam és a következő 35 km-n ismét jól haladtam, gyönyörködtem a tájban és élveztem magát a sífutást.
Aztán egyszercsak megállapítottam, hogy már csak tíz km van hátra – és szinte semmi erőm nem maradt, mindenem fáj, késő délután felé járhat, a nap már lemenőben és lehűlt az idő. Megpróbáltam megnyomni egy kicsit a végét – ezáltal még lassabbra sikeredett, mint eddig. Emlékeztem a tegnapi pályabejárásról a cél előtti „hatalmas” felfelére, ami lehetett vagy tíz méter – na, ez az éjszaka alaposan megnőtt! Még egy balkanyar és befordultam a célegyenesbe, Mora főutcájára. Valahol a messziségben a várva várt célvonal. Felemelő érzés volt keresztezni, még majdnem meg is hatódtam, de ekkor le kellett hajolnom kicsatolni a lécet és egyszerre csak azt éreztem, hogy minden porcikám fáj. Ahogy fölpillantottam az eredménykijelzőre, láttam, hogy a 9986-odik helyemmel elértem a nagyon titkos célomat: belül vagyok a 10,000-en! Micsoda meglepetés!Mi több: én lettem a 10. magyar (és 3. magyar hölgy), aki valaha teljesítette minden sífutó álmát, a Vasaloppetet!
A 2006-os eredmények:
Nők:
1. 04:59:24 Christina Paluselli Italy
2. 05:03:21 Sofia Lind Ã…sarna IK
3. 05:15:04 Jenny Hansson östersunds Skidlöparek
...
621. 09:35:12 Orsolya Marosffy Hungary

Férfiak:
1. 04:34:09 Daniel Tynell Grycksbo IF OK
2. 04:34:11 Jerry Ahrlin östersunds Skidlöparek
3. 04:34:15 Anders Aukland Norway
...
11530. 11:16:02 Vásárhelyi Tamás Hungary

Valamint: www.vasaloppet.se 		A profik...
...és én